Mesék, Vincze Ágnes tollából.

Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet, a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden tisztátalan, jó vagy rossz szándékú, befolyásoló, szélsőséges, manipulativ, tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára. Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, szélsőséges, manipulativ, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.  Kérem, elfogadom, engedem magamon keresztül átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.         G. S.                                                                             

 

 

 

 

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT….

Kuthumitól

Egyszer volt egy ember. Annak volt három fia. Egyik szófogadatlanabb volt, mint a másik. Naphosszat játszottak, heverésztek, és a fülük botját sem mozdították, amikor az apjuk kért valamit. Eleinte nagyon szomorú volt emiatt az apa, szégyellte, hogy ilyen lusta, semmirekellő fiai vannak. Mindhárom nagy legénnyé nőtt már, de azt még nem tanulták meg, mi a munka. Egyszer aztán az apa úgy döntött, hogy nem nézi tovább a dolgokat, és móresre tanítja a fiait.

Ha addig él is, megtanítja őket dolgozni, a saját maguk lábára állni. Egy tervet eszelt ki, amelynek az volt a lényege, hogy a fiúk csak akkor tudtak enni, ha saját maguk megtisztították az ételhez vezető utat.

A fiúk az első nap rá sem hederítettek arra, amikor az apjuk közölte velük, hogy ettől kezdve csak akkor tudnak jól lakni, ha dolgoznak, és megtisztítják a sűrű, sötét erdő közepébe kitett ételhez vezető utat. A három fiú a füle botját sem mozgatta erre a beszédre. Volt már ilyen - gondolták. Máskor is papolt már az apjuk a munka fontosságáról, de aztán maradt mégis minden a régiben. Ebből se lesz semmi - mondták, és nyugodtan folytatták a locsogást, és a henyélést.

Eljött a délidő, eddigre eléggé megéheztek, de semmi. A konyha üres, a tűzhely hideg, egy morzsa nem sok, annyi sem akadt.

Á’, csak viccel a papa, estére itt lesz minden - bíztatták egymást, és újból játszani kezdtek. Eljött az este. Az apa hazaérkezett a munkából, és a mosakodást követően azonnal lefeküdt. A három fiú csak nézett. Ilyen eddig még soha nem történt velük. Mióta az eszüket tudják, az apjuk soha nem ment el aludni úgy, hogy ne adott volna vacsorát nekik.

Nem értették a dolgot.

De nem volt mit tenniük, éhesen kellett az ágyba bújniuk.

Másnap reggel – mire felkeltek-, az apjuk már sehol sem volt. Kopogott a szemük az éhségtől, de semmi ehető nem volt otthon.

Ekkor az elsőszülött fiú azt mondta, hogy ő bizony nem éhezik itt tovább, elindul, és megkeresi azt az ételt, akárhova is rejtette el az apja. Magához vett egy fejszét, és elindult. Amikor azonban szembe találta magát a sűrű, szinte áthatolhatatlannak tűnő erdővel, azonnal elment a kedve az egésztől, és anélkül, hogy egy fejszevágást is tett volna, hazament.

Inkább éhen halok - mondta -, de én bizony el sem kezdem azt a sűrű bozótot megtisztítani. Iszonyúan sűrű, és áthatolhatatlan. Oda még a madár sem képes berepülni, nemhogy egy ember - mondta, és nagy sóhajjal a fal felé fordult.

Így telt el a második nap.

Az apjuk továbbra sem foglalkozott velük, tette a dolgát, és már hajnalban elindult otthonról.

A harmadik nap reggelén a középső fiú állt fel és azt mondta: ez már több a soknál! Meddig kell itt még szenvednem? Majd kilyukad a gyomrom, olyan éhes vagyok már! Lesz, ami lesz, én bizony megnézem magamnak azt az erdőt. Azzal fogott egy fejszét, és elindult. Neki is állt becsülettel. Vagdalkozott itt, vagdalkozott ott, jobbára a bokrok tetejét vagdosta le. Óriási erőfeszítéssel el is jutott az erdőnek abba a részébe, ahol egy széles, ingoványos rész volt található. Rálépett a talajra, és ijedten vette észre, hogy csúszik befelé. Alig tudott kikecmeregni belőle. Ettől rettenetesen megijedt, és úgy döntött, hogy visszafordul. Inkább a szárazföldön, az otthonomban haljak meg, mint hogy elnyeljen a láp - gondolta, és ús gyí! Meg sem állt hazáig. Nem szólt egy szót sem, hiába kérdezték.

Lassan eltelt az újabb nap. Nem voltak boldogok, egyre éhesebbek voltak, és az idegeik vitustáncot jártak. Nem volt egy használható ötletük sem.

Másnap reggel a két idősebb fiú, motoszkálásra ébredt. Szemük sarkából látták, hogy a harmadik fiú készülődik.

Te hová mégy? – kérdezték. Megyek szerencsét próbálni - mondta-, és elindult. A bátyjai döbbenten néztek. Még hogy ő? Egy szalmaszál nem sok, de annyit sem tett keresztbe soha!

De a legkisebb fiú csak ment, ment, és egyszer csak ő is elért a sűrű erdőhöz. Már éppen neki akart állni az első fa kivágásának, amikor észrevette, hogy az erdőbe vezet egy ösvény. Olyan keskeny volt, hogy csak az vette észre, aki nagyon figyelmes volt. A legkisebb fiú rálépett erre a keskeny ösvényre, és boldogan látta, hogy erről az oldalról nézve, a sűrű erdő már nem is félelmetes. Jól látható pontjai rajzolódtak ki, és lehetett látni, ha ezeket a gócokat kivágja, az út teljesen szabaddá válik. Nekigyürkőzött hát, és egymás után szabadította ki, vagy vágta ki gyökerestől azokat a fákat, bokrokat, amelyek az útelzárás központi gócait alkották. Észre sem vette, hogy egyre gyorsabban halad, mert, ahogy egymás után szabadította fel a területet, az út egyre jobban átjárhatóvá vált.

Az ingoványhoz érve úgy látta, hogy ha a már levágott, kivágott fákat használja fel, simán átjut rajta, még csak vizes sem lesz. Így is cselekedett. Egymás után helyezte rá az ingoványos részekre a korábban kivágott fákat, és megkönnyebbülten vette észre, hogy ezek valóban megtartják őt. Lépésről, lépésre haladt, és valóban, a haja szála sem görbült meg. Végig biztonságban érezte magát az úton.

Az ingoványos részeken túljutva, egy csodálatosan szép mezőn találta magát. Minden ragyogott. A fény átölelte a fákat, a mezőt virágok borították, és a mező közepén egy megterített asztal állt, tele minden jóval: gyümölcsök, friss kenyér, sütemények, különféle zöldségekből készített ételek, minden, ami szem-szájnak ingere.

A fiú alaposan belakott a sok finomságból. Ahogyan az első éhét csillapította, volt ideje kicsit jobban körül nézni. Akkor vette csak észre, hogy az asztalon található sok finomság között egyetlen húsétel sem volt, és a madarak olyan közel repültek hozzá, hogy szinte megérintették.

Még jobban körül nézve észrevette, hogy sok, sok állat – őzek, nyulak, pockok, rókák, szarvasok-, figyelik őt kíváncsian, és látszott rajtuk, hogy egyáltalán nem félnek.

Nem értette. Eddig bárhol is járt, az állatok fejvesztve menekültek előle, és az első étel, amit felkínáltak neki – még otthon is-, hús volt. Itt pedig húsétel egyáltalán nem volt az asztalon, és az állatok eddigre már olyan közel jöttek hozzá, hogy szinte megérinthette őket.

Legnagyobb döbbenetére azt vette észre, hogy érti, mit mondanak.

Ne félj tőlünk - kérték. Nem, nem bolondultál meg, és nem is a káprázat játszik veled. Tényleg hallasz minket. Azok a fák, bokrok, amelyeket az úton kivágtál, hogy idáig eljuss, voltak többek között az akadályai, hogy eddig nem tudtuk megérteni egymást. Szabaddá tetted az ide vezető utat, és időközben azt is megtanultad, hogy mindazt, amit kivágtál, hogyan tudod kreatív módon felhasználni annak érdekében, hogy tovább haladhass. Ez így együtt tette lehetővé, hogy a feltisztított úton olyan információk is eljuthassanak hozzád, ami régebben soha. Ezért is vagy képes hallani minket, és beszélgetni velünk. Ez a Te érdemed. Mi mindig szívesen beszélgettünk volna veled, de eddig nem tudtál meghallani minket.

S miért nincs egyáltalán húsétel az asztalon?- kérdezte a fiú. Nekem hiányzik - mondta.

Valamikor nagyon régen, az Állati Birodalom királya, a Teremtő kérésére felajánlotta az emberek számára, hogy a saját maguk életben tartása érdekében ehetnek a Birodalmához tartozó állatokból.

A Teremtő – így mondja a hagyomány -, azért kérte ezt a királyunktól, mert látta, hogy emberek részére ez fontos lenne azért, mert mindazokhoz a feladatokhoz, amelyeket az embereknek itt, a Föld nevű bolygón szükséges végrehajtaniuk, az állati húsból – konkrétan a megölt állatok húsából – átáramló energia egyes esetekben nélkülözhetetlen lehet. A kérés úgy szólt, hogy a Teremtő felkérte az Állati Birodalom királyát arra, hogy azokon a helyeken, ahol a növényvilág populációja, a Föld éghajlata, és területe nem teszi lehetővé az emberek számára az életben maradást, engedje meg, hogy az emberek állatokat vadásszanak, fogjanak be, és háziasítsanak meg életben maradásuk céljából.

S miért egyezett bele ebbe a királyotok?- kérdezte csodálkozva a fiú.

Mert a Teremtő ezt kérte. Nem volt más ok erre- válaszolták neki az állatok.

Akkor nem értem - bizonytalanodott el a fiú. Ha eddig lehetett húst büntetlenül enni - ha jól értelek-, akkor most miért nincs hús ezen az asztalon? Mi változott meg?

Az embereknek nincs többé szükségük erre. Mostanra egyrészt eljutottak egy olyan gazdasági fejlettségi szintre, hogy az állatok húsa nélkül is képesek ellátni a bolygó minden lakóját – ha akarják-, másrészt az energetikai rendszerük további fejlődését a húsevés inkább gátolja, de semmi esetre sem segíti.

Ezért a Teremtő ismételten magához hívta az Állati Birodalom királyát és azt mondta neki: Köszönöm, hogy teljesítetted a kérésemet, és áldozatotokkal lehetővé tetted az emberek számára is, hogy a Föld nevű bolygón életben maradjanak, és megerősödjenek. Köszönöm a segítséget azoknak az állatoknak is, akiket az emberek ez alatt az időszak alatt megöltek, felkoncoltak, leigáztak, megvertek, igába hajtottak, és még sok minden mást is csináltak velük. Köszönöm ezt az áldozatot, amit az emberek életben maradásáért, az emberi faj fennmaradásáért hoztatok, még ha ők nem is tudtak – illetve csak nagyon kevesen tudtak –, erről az áldozatról. Az emberi faj túlélte a ti segítségetekkel ezt a világkorszakot, és további áldozatra már nincs szükség a részetekről. Visszaadom az ígéretedet, ettől a naptól kezdve tégy a saját belátásod szerint. Tartsd tovább, vagy vedd vissza Te is a kérésedet Birodalmad lakóitól.

Királyunk sokat gondolkodott a Teremtő szavain, és úgy döntött, hogy visszaveszi az emberektől az állatok fogyasztására tett engedélyét. Tette ezt azért, mert megértette, hogy az állatok fogyasztására tett régi engedély ma csak akadályozná az emberek és az állatok közötti békekötést, és inkább ártana vele az embereknek, mint használna. Ezért nincs húsétel az asztalon.

De én hogyan győzzem le a vágyamat, amit a húsételek iránt érzek? Ez néha olyan erős, hogy azt érzem, belepusztulok, ha nem ehetek húst- kérdezte a fiú.

Ha valóban le akarod győzni ezt a vágyat, egyszerűen csak mond magadnak:

Békét kötöttem az Állati Birodalom minden lakójával, és ezt a békét akkor is fenntartom, ha testem minden porcikája húsért áhítozik.

Ha ezt minden olyan esetben hangosan kimondod, amikor a hús után áhítozol, a vágy egy idő után magától eltűnik belőled. Mi szeretünk benneteket, az életünket adtuk azért, hogy fenn tudjatok maradni ezen a bolygón, és ez a szeretet most is itt van. Csak észre kellene, vegyétek.

A fiú döbbenten nézett az állatokra, és el is döntötte magában, hogy köszöni szépen, de ezen túl nem fog az állatok húsából enni, és mások ilyen jellegű kínálását is visszautasítja. Azt is eldöntötte, hogy a testvéreit is elhozza erre a helyre, hárman könnyedén járhatóvá teszik az általa már kitaposott ösvényt, és ők is végre jól lakhatnak, és bele kóstolhatnak abba a csodálatos békébe, ami ezen a mezőn érezhető.

Így is tett. Könnyedén megtalálta a hazafelé vezető utat, az ingovány sem jelentett már akadályt, és boldogan vette észre, hogy az ösvénynek azok a részei, ahol odafelé ugyancsak próbára tették az erejét, a bátorságát és a kitartását, most lazán járhatóak a számára. Hazaérve nem sokat magyarázkodott. Gyertek velem - mondta. Mutatom az utat. A testvérei csodálkozva követték őt. Elérve a sötét rengeteg erdőhöz, ijedten néztek össze, és félve indultak az öccsük nyomába. De olyan éhesek voltak már, hogy valójában az sem érdekelte volna őket, ha a pokolba vezeti őket. Csak mentek utána. Az ösvényhez érve álmélkodva vették észre, hogy lám, az erdő nem is olyan járhatatlan, nem is olyan dzsungel, és nem is annyira félelmetes, mint ahogyan azt ők gondolták. Ezen felbátorodva követték az öccsük tanácsait, és hárman ténylegesen kerek ösvényt, szinte egy széles utat sikerült az erdőben kialakítaniuk.

Az öccsük által kialakított módszerrel baj nélkül átjutottak az ingoványon is, és feltárult előttük az ingovány mögötti mező minden szépsége. Napfény, zöld fű, virágok, kellemes, lágy szellő, és a mező közepén a minden jóval terített asztal, amelyet körbe vettek az állatok anélkül, hogy egy mozdulattal is hozzáértek volna.

A legkisebb fiú most mindent elmesélt, és elmondta azt is, hogy milyen döntést hozott az állatokkal kapcsolatban. Ahogy a testvérei hallgatták őt, egyre jobban érezték, hogy igen, igazat beszél, a békekötés ideje az állatokkal kapcsolatban is eljött.

S a maguk részéről el is döntötték, hogy csatlakoznak ehhez a békekötéshez, és kérik a Teremtő segítségét, hogy ezt be is tudják tartani.

Ahogy csillapították az éhségüket, egyikőjük megkérdezte: hogyan tovább? Itt maradjunk, vagy hazamenjünk? Mi legyen?

Tanakodtak ezen egy darabig, azután egyikőjük meglátta az apjukat, aki szeretettel, mosolyogva közeledett feléjük.

Ne maradjatok itt - mondta. Az utat már ismeritek, bármikor vissza tudtok jönni ide, ha akartok, és itt mindig terített asztalt fog várni titeket, amíg az általatok vájt ösvényt tisztán tartjátok.

Menjetek haza, megyek veletek én is, és tegyétek nyilvánvalóvá, hogy ti milyen úton jártok, és mindenkinek, aki kérdezi, mondjátok, hogy ez az út, amelyen jártok széles, és mindazok kényelmesen elférnek rajta, akik csatlakozni akarnak. Csak dönteniük szükséges ebben.

Így is lett. Mind a négyen hazatértek, és egyáltalán nem csináltak titkot abból, hogy egy csodálatos mezőn található terített asztalhoz, a bőség és a béke helyére járnak.

Tették ezt rendszeresen, és a körülöttük élő emberek lassanként kíváncsiak kezdtek arra lenni, hogy milyen is az hely, ahova ők naponta eljárnak…...
2009.                                                      Vincze Ágnes tollából, mese Kuthumitól.

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, manipulativ, befolyásoló, ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, tudatos vagy tudattalan, jó vagy rossz szándékú befolyásolás, manipuláció, összemosás, bármilyen tévedés, visszaélés, elcsúszás, azaz, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, belátás, türelem, felelősségvállalás, csekély mértéke, esetleg hiánya révén a Föld energiarendszerébe kerültek, kerülnek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

2015-11-05.                                                                                        KARÁCSONYI MESE.

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ennek a kislánynak meghalt az anyukája, amikor ő megszületett. Az édesapja nevelte fel. Ezt a kislányt, úgy hívták, hogy Mária. Nagyon szép gyermek volt, szelíd és okos. Szemei tisztán fénylettek, és aki ránézett, meglátta a mélységet benne. Kezdetben úgy élt, mint a többi gyermek. Játszott, énekelt, és sokat imádkozott. Többet, mint a többi gyerek, sőt, még a felnőtteknél is többet. Az édesapja csodálkozva hallgatta, mert olyan imákat mondott nap, mint nap, amelyeket sehol sem lehetett korábban hallani. Nem tudta, hogy honnan ismeri ezeket, az imákat a kislánya. Mária nagyon szép, lánnyá cseperedett, és amikor 15 éves lett, azt kérte az édesapjától, hogy a templomban szolgálhasson. Az apa nagyon megdöbbent ezen, mert úgy gondolta, hogy rövidesen férjhez adja Máriát, és ő boldog nagypapa lesz.a Miért?- kérdezte Máriát. Miért akarsz a templomban szolgálni? Nem jó itt neked, velünk? Szeretlek Titeket -felelte Mária, de van egy feladatom, amit csak úgy tudok teljesíteni, ha a templomba megyek szolgálni. Milyen feladat?- kérdezte az apja. Most még nem beszélhetek róla - felelte a lány -, de idővel mindent meg fogsz tudni. De a templomban nem szolgálhatnak nők - így az apa. A zsidó templomokban valóban nem, de a Holt tenger mellett él egy közösség a sivatag mélyén, ahol a férfiak és a nők együtt szolgálják az Urat. Oda szeretnék menni. Az apa nagyon szerette a kislányát, és - bár, már látta magát az unokáját ringatva-, fájó szívvel beleegyezett abba, hogy Mária a Holt tenger melletti sivatagban élő esszénus közösséghez költözzön szolgálni. Mária boldog volt. Tudta, hogy olyan feladatot kapott a Teremtőtől, amihez fontos a szolgálat. Nem kellett sok idő, és Mária úgy élt az esszénusok közösségében, mint ha mindig is ott élt volna. Reggeltől estig tette a dolgát. Hajnalban kelt, és imával, meditációval kezdte a napot. Ezt követően a mindennapi feladatokat végezte, mindazt, ami a közösség életéhez tartozott. Este úgyszintén imával és meditációval fejezte be a napot. Napról napra szebb lett, szelídsége nem ismert határokat. A sivatag csendjében érzékelő képessége napról napra jobban kiteljesedett, és egyszer csak azt vette észre, hogy mindaz, ami korábban homályos sejtésként élt benne, az mostanra belső bizonyossággá változott: azt a feladatot kapta a Teremtőtől, hogy Isten fiának az édesanyja legyen. De hogyan? Hogy lehet földi nő a Teremtő fiának anyja? Nem tudta a választ. Csak azt tudta, hogy neki az a feladata, hogy Isten fiának az édesanyja legyen, és hogy a Teremtőnek semmi sem lehetetlen. Azt is tudta, hogy ez az esemény rövid időn, egy-két éven belül meg fog történni. Nem félt. A Teremtő gondoskodik majd rólunk - gondolta -, és tette a mindennapi tennivalóit tovább. Az esszénusok közössége vonzotta a látogatókat, a tanulni vágyókat, és Mária az egyik alkalommal összetalálkozott egy tehetősnek látszó zsidó férfival, aki - mint kiderült -, rendszeresen látogatta a közösséget. József vagyok - mutatkozott be a férfi. Téged hogy hívnak? Máriának - hangzott a válasz. Mit keresel itt,- kérdezte József. Itt szolgálok- felelte Mária. Józsefnek nagyon megtetszett a szókimondó lány, és attól a naptól kezdve sűrűn kereste a társaságát. Nagyon megszerette őt. Sokat beszélgettek, és Mária elmesélte neki, hogy milyen feladatot is kapott ő a Teremtőtől. Nem tudom, hogy mi lesz - vallotta be a lány. Ha nem lesz férjem, amikor az esemény megtörténik, nem tudom, hogy mi fog történni velem. Itt az esszénusok sokkal szabadabban gondolkodnak, mint mások, de a férj nélküli gyermekvállalást itt sem tolerálják. Nem tudom, hogy mi fog történni. József addigra már nagyon megszerette a lányt, és azt is tudta, hogy igazat beszél. Mária valóban azt a feladatot kapta a Teremtőtől, hogy Isten gyermekének az édesanyja legyen.  Felajánlotta a segítségét, és azt mondta, feleségül veszi Máriát, és a születendő gyermeket a sajátjának fogja elismerni, és úgy is neveli fel. Mária boldog volt, mert addigra már ő is megszerette Józsefet. Abban állapodtak meg, hogy a házasságot, azt követően kötik meg egymással, amikor kiderül, hogy Mária áldott állapotba került a Szentlélektől. Így is cselekedtek. Amikor eljött az idő, Mária állapotos lett a Szentlélektől, és egyben József felesége. Boldogok voltak egymással, és szeretetteljes kíváncsisággal várták Isten fiának Földre születését.      Ez idő alatt József sokszor kérdezte Máriát: Miért? Valójában miért születik a Földre Isten fia? Tényleg a zsidó nép királyának? Ő lesz a várva várt Messiás, akiről a próféciák is szólnak? Erre nem tudom a választ teljesen biztosan - válaszolta Mária. Úgy emlékszem, hogy az egyik próféta azt jövendölte, hogy Isten fia azért fog a Földre születni, hogy ismételten elhozza a szeretetet a Földre.

Miért? A Földön jelenleg nincs szeretet? Hát hol van?- értetlenkedett József. Mi is szeretjük egymást, nem igaz? De, igen. Mi szeretjük egymást. Ahhoz azonban, hogy ez a szeretet áramolni is tudjon a Földön, ennél sokkal nagyobb erőre van szükség. S ezt az erőt hozza ide a Földre Isten gyermeke, a mi gyermekünk. E nélkül az erő nélkül a szeretet nem tud mozgásba lendülni, nem tud áramolni, márpedig a szeretet energiája nélkül a Föld elpusztul. Mind elpusztulunk. Miért ide születik? Miért minket, a zsidó népet választotta?- kíváncsiskodott tovább József. Bárhova máshova is születhetett volna, ha az erő és a szeretet lehorgonyzása a célja, itt a Földön. Nem születhet máshova - felelte Mária-, a zsidó nép vállalta a feladatot, hogy közreműködik a megoldásban. Minden, ami most ebben a pillanatban és a későbbiekben történik és történni fog, eleve elrendeltetett. Azért vagyunk itt, hogy részt vegyünk ebben a feladatban, annak megfelelően, ahogy azt a lélek szintjén, a leszületésünk előtt bevállaltuk. Te is. Te azt vállaltad, hogy a gyermek apja leszel. Mások, pedig mást. Mindenki azt fogja tenni, ami szükséges a feladat teljesítéséhez, a Föld és az emberiség megmentéséhez. József értetlenül hallgatta Máriát: Mindenki azt fogja tenni? Ki mindenki? Mikor? És mit? Ha eljön az idő, mindent meg fogunk tudni - mondta Mária. Addig nem érdemes gondolkodni róla. A fiúnk nemsokára meg fog születni, és nekünk az a dolgunk, hogy megadjuk neki mindazt, ami szükséges számára a vállalt feladata teljesítéséhez. Erre koncentráljunk. Gyermekünk megszületése a garancia arra, hogy a Teremtő soha nem hagyott el bennünket, és mindig velünk van. Most is. Azért dolgozik, hogy észrevegyük, nem ő hagyott el minket, hanem mi kapcsolódtunk le arról a csatornáról, aminek a segítségével közvetlen kapcsolatban lehettünk vele. Isten fiának a megszületése segít ezt a csatornát kitisztítani az által, hogy tényként megmutatja, a Teremtő valóban hallható, és beszélgetni lehet vele. Ehhez nem szükséges más, csak dönteni abban, hogy igen, ezt akarom: beszélgetni akarok a Teremtővel. József még mindig értetlenül nézett Máriára. Nem értem - mondta. Miben kell döntenem? És egyáltalán, egy gyerek megszületése hogyan bizonyítja be, hogy a Teremtő tényleg hallható, és beszélgetni lehet vele?Dönteni abban szükséges, hogy eldöntöm, hallani akarom őt, beszélgetni akarok vele. Gyermekünk megszületése, pedig azért bizonyítja ezt be, mert ő maga a bizonyíték arra, hogy a próféták igazat beszéltek, amikor a Teremtőre hivatkozva azt jövendölték, hogy Isten fia a Földre fog születni, mégpedig azért, hogy megmentse a világot. Sok prófétát ítéltek halálra azért, mert azt mondták magukról, hogy mindezt magától a Teremtőtől tudják.  Jézus megszületése minden kétkedő számára bizonyíték arra, hogy igen, valóban van olyan csatornája az embereknek, amivel a Teremtő hallható, és amelynek a segítségével beszélgetni lehet vele.De miért kell a világot megmenteni? Én úgy látom, hogy minden rendben van vele - kérdezte József.A világ - pontosan az, miatt, mert olyan mértékben szakadt el a Teremtőtől, hogy az emberek már azt sem akarják elhinni, hogy valóban hallani lehet őt - a vesztébe, rohan. Isten nélkül nem tudsz létezni, ő nélküle nem tudsz élni. Ha teljesen megtagadod őt, olyan mértékben zárod el magadat az életenergiától, ami a szeretet, hogy egy idő után teljesen életképtelen leszel, de ami még rosszabb, a halálod után az asztrális világok közül abba fogsz kerülni, ahol a teljes reménytelenség az Úr. Onnét kikerülni pedig, nagyon nehéz. S ma az emberek pontosan ezt teszik. Ha gondolnak is Istenre, azt kívül keresik, és nem önmagukban. Jézus egyrészt azért születik a Földre, hogy megmutassa, a Teremtőt nem kívül kell keresni, hanem önmagadban. Másrészt, hogy lehozza azt az erőt, ami képessé teszi a szeretetenergia áramlásának megindulását itt a Földön is. Ez az ő küldetése. A szeretet nem érzés. A szeretet erő, az, az erő, ami minden embert éltetne, ha megtanulná, hogy hogyan tud erre rákapcsolódni. Jézus születése a szeretet újraszületése itt a Földön, annak a képességnek az újraéledése, ami lehetővé teszi a Teremtőhöz való újra kapcsolódást. József mélyen hallgatott. Volt, amit megértett, és volt, amit nem. Azt azonban megértette, hogy a gyermek megszületésével új korszak kezdődik itt a Földön, ami arról szól, hogy hogyan lehet - oly sok idő után- visszatalálni a Teremtőhöz, a Forráshoz. S ez számára elég volt.

A mesét Jézus közvetítése alapján lejegyezte: Vincze Ágnes

 

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, manipulativ, befolyásoló, ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, tudatos vagy tudattalan, jó vagy rossz szándékú befolyásolás, manipuláció, összemosás, bármilyen tévedés, visszaélés, elcsúszás, azaz, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, belátás, türelem, felelősségvállalás, csekély mértéke, esetleg hiánya révén a Föld energiarendszerébe kerültek, kerülnek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

 

2015-11-05.                                                                                                  G. S.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Mesék, Vincze Ágnes tollából. 2009.
Égi Vándor - © 2008 - 2024 - egivandor.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat