Ki tudja.
Ki tudja, kivel, s mi óta, mi végre ismerjük egymást,
Kivel éltünk együtt száz, meg száz életet. Szeretlek.
Csak ezt tudom, és utállak is, persze, mert apám voltál egykoron, voltál, főnököm, szeretőm, vagy mindezek. Mégis szeretlek, akkor is, ha küzdök ellene. Szeretlek. Minden ami volt, nem számít ma már, egyedül, a ma a fontos, a mai nap, az itt és most. A múlt semmivé vált, a jelen az egyedüli vagyonom, szeress, nevess, hisz úgy is szeretsz, félve, sírva, betegen, semmi baj.
Szeress. Nagyon, és elmúlik minden fájdalom.
2016. január 13. Gaál Sarolta.