Ki a hibás, talán én? Ééééén?????

A megbocsátásról.

Mi is az, hogy megbocsátás? Van, amikor erről a szóról az emberek eszébe elsőként az jut, hogy ez gyengeség. Megbocsátani annyi – gondolják, mint gyengének mutatkozni. S ezt a legtöbb ember nem akarja. Az elmúlt évezredek alatt az ego oly mértékben vette át az uralmat az emberek élete felett, hogy ma azt, az embert, aki hajlandó mástól bocsánatot kérni, vagy a másiknak megbocsátani, azt vannak, akik lenézik, lesajnálják. Az ego nem ismeri ezt a szót, a megbocsátás a lélek tevékenysége. A Felettes Én, tudja, hogy az Univerzumban mindennek oka van, semmi, a legapróbb dolog sincs véletlenül. Megérteni, pedig akkor képes az ember, ha eljut az adott történés valódi gyökeréig. Ha a megértés, elfogadás megvan, a megbocsátás megtörténik, mert abban a pillanatban tudom, értem, hogy igen, ezt én okoztam, én vagyok az oka, és nem a másik. A felelősség az enyém. Az, az ember, aki képtelen a megbocsátásra, képtelen a megértésre, az elfogadásra is, és fordítva. Aki törekszik arra, hogy megértse a vele történő események, dolgok valódi hátterét, az előbb utóbb szembe néz azzal az egyszerű ténnyel, hogy a vele történő események mögött ő áll. Mindig Ő, és nem a másik. A mai világban sikk a másikra hárítani a felelősséget, mert így könnyebb. Legalábbis sokan így gondolják. Te vagy a hibás, mondják egymásra mutogatva, és ezzel el is vesztették az egyetlen lehetőséget önmaguk, és az életük megértésére vonatkozóan. A másik emberből kiindulva önmagunkat megérteni még akkor sem lehetséges, ha a másik, különösen az, akivel együtt élünk, a tükör szerepét is betölti. A tükör, az, tükör, és nem a valóság. Az a szerepe, hogy megmutassa, ilyennek látszom, itt és most. De valóban ez vagyok én? Valóban mindaz, amit, itt és most, a tükör mutat, a valóságot mutatja rólam, vagy esetleg azt a torzképet, ami elfed minden olyat, ami a valóság? S milyen ez a tükör? Tetszik egyáltalán? Ha nem tetszik, miért nem tetszik, és ha tetszik, miért tetszik? Az elmúlt évezredek során az emberek oly mértékben váltak vakká és süketté akár a legélesebb tükörrel kapcsolatban is, hogy ezeket a kérdéseket kevesen tették fel önmaguknak, elzárva ez által önmagukat a megértés legcsekélyebb mértékétől is. Megbocsátani annyi, mint gyengének mutatkozni - mondják. Mit is jelent ez valójában? Elsőként azt, hogy a különböző terminológiák összekeveredtek. Van, aki azt gondolja, hogy a megbocsátás azt jelenti, hogy mindent elnézek neked, azt tehetsz velem, amit csak akarsz, én mindig elnézem, azaz megbocsátok. S itt van a mai ember egyik legnagyobb tévedése. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy bármit is teszel, elnézem neked, és nem haragszom rád. Elnézni valamit valakinek, hosszú távon ugyanolyan problémát okozhat az adott egyén szellemi fejlődésében, mint ha nincs megbocsátás. Az előbbi azért, mert engedem, hogy megsértsd a szabad akaratomat az által, hogy bármely okból kifolyólag megengedem, hogy te uralkodj felettem, az utóbbi, pedig azért, mert megbocsátás, elfogadás, megértés nélkül nincs szellemi fejlődés.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy - egy esetben nincs helye annak, hogy a dolgok felett napirendre térjünk, de félelemből elnézni valakinek valamit, nem ugyanaz, mint ha tisztában vagyok a dolgok hátterével, és ezért „elnézem” ezt most neked, mert nem tudod, hogy mit cselekszel. Amikor a megértés megvan, nincs szükség az elnézésre, mert a megértés maga, a dolgok mögé látás ténye, ami egy az egyben magával hozza az „elnézést”, azaz a dolgok felett való napirendre térést. Nézzünk egy példát. Jelen írásban nem belebonyolódva párkapcsolati kérdésekbe, azt állítjuk, hogy a férfiak mindig azt teszik, amit a nők akarnak, és ez még akkor is így van, ha az érintettek ezt nem így gondolják és látják. Ha egy nő például, bármely okból kifolyólag úgy gondolja, hogy a férje/barátja csavargó, és minden szoknya után fut, az így is lesz. Megkapod, amit akarsz –mondja a férfi, és már kint is van a családi otthonon kívül. A nő, pedig nem érti, hogy mi történik. Pedig csak annyi, hogy a férfi a benne lévő hitrendszert mutatja be visszájáról, azaz tükörként. Mi köze van mindennek a megbocsátáshoz? Nevezetesen annyi, hogy ha a nők és a férfiak megértenék – szívből, azaz a lélek szintjén-, hogy a kapcsolatuk minősége nagyrészt, szinte teljesen rajtuk múlik, megbocsátanának maguknak és egymásnak a sok fájdalomért. Megértés nélkül nincs megbocsátás. Az a nő, aki ezt megértette, soha többé nem nevezi a férfit csavargónak, vagy bármi másnak, és soha nem gondol többé arra, hogy a párja más nőt akar őhelyette, és zsigerből tudja, érti, érzi, hogy a férfi – bármi is történt/történik kettőjük között – mindig visszatalál hozzá. De az, hogy ez hogyan is működik valójában, nos, ezt megtudni, szükséges a megértés, és ezt követően a megbocsátás. E nélkül, ez nem működik.   Azt megérteni és elfogadni egy nő számára, hogy nem mindennek oka a férfi, a férfiaknak, hogy nem minden baj forrása a nő, nem túl könnyű feladat. De mindaddig, amíg ez nem sikerül, esély sincs arra, hogy a mai ember párkapcsolata kimozduljon arról a holtpontról, amiben jelenleg van, nevezetesen, a nő szerint mindennek a férfi az oka, a férfiak szerint a nőket terheli a felelősség, folytatva az egymásra mutogatást. Ezzel a hitrendszerrel csak tovább mélyül az a szakadék, ami a férfiak, és nők között jelenleg van. A mit lehet tenni kérdésre az a válasz, hogy ha a nők kezdik megérteni, megismerni önmagukat, és felteszik önmaguknak azt a kérdést elsőként, hogy tényleg, az elfogadás és a szeretet energia alapján működők, vagy másképp? S ha erre őszinte választ tudnak adni önmaguk számára, elkezdődhet az a munka, amit a metafizikában úgy hívunk, hogy „megváltás”. Azaz, a nők képesek lesznek az elfogadás energiájára való visszacsatlakozásr. Ez a férfiak és nők feladata egymással, minden más, csak máz és maszlag.                                                                 2009.       Vincze Ágnes.

                         Frissítette: Gaál Sarolta. 2017.03.21.                                                                                                               

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, manipulativ, befolyásoló, ártó, tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt, befolyásolás, manipuláció, általánosítás, összemosás, tévedés, visszaélés, elbukás, elcsúszás, azaz, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, felelősségvállalás, egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem, kölcsönös tisztelet, csekély mértéke, vagy hiánya révén, a Föld energiarendszerébe kerültek, kerülnek, és a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet, pártatlanság energiákat.

2016-01-25.                                                                                                     G. S.

 

 

 

 

Oldal: Ki a hibás, talán én? Éééén?????? 2016.01.25. V. Á.
Égi Vándor - © 2008 - 2024 - egivandor.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat